Milyen kérdés ez? Hát nyilván a fészkébe tojik a nyúl, nem? De vajon vasárnap vagy hétfőn jön az a bizonyos nyuszi?

Kicsi korban még izgalmas a kertben - rossz idő esetén vagy kert híján a lakásban - eldugott csokitojások keresése. Nálunk előfordult olyan is, hogy a nyuszi kavicsokból kirakott egy számot nekünk a bejárat elé, ebből tudtuk (miután rájöttünk, hogy mi lehet ez a szám), hogy hány darab tojást dugott el nekünk (ennek a praktikumát gondolom nem kell hosszan ecsetelni - hogy ne legyen végeláthatatlan keresgélés a kertben illetve, hogy ne júniusban akadjunk rá néhány észre nem vett tojásra). 

A tojásokon kívül nálunk általában a nyúl készített még valahol a lakásban is egy fészket magának, oda tojt néhány könyvet, társasjátékot is az egész családnak.

Ezt a fészket persze szintén meg kellett találni. Általában nagyon változatos helyekre készült a fészek: a tűzhely sütő részébe, szekrény aljába, kenyértartóba, a szekrény tetején lévő fonott kosárba...

Az igazán furfangos húsvéti nyuszi néha találós feladványokkal vezetett rá minket, hogy hol lehet a fészek. Egyik helyről a másikra vezetett minket hogy aztán végül megtaláljuk a nagy fészket is.

Amikor a gyerekek már nagyobbak, időnként nem árt kicsit megújulnia a nyuszinak. Persze a nagy fészek elmaradhatatlan (nálunk, amúgy nyilván nem), de a tojáskeresést mi már nagyobb kirándulás keretében szoktuk megejteni - ugyanis a húsvéti nyúl nyilvánvalóan nem tud ennyi rengeteg tojást úgy tojni, hogy közben el-el nem potyog belőle néhány darab. 

Legalábbis amerre mi járunk, arra mindig van pár elejtett tojás.  És mi azokat aztán jól megtaláljuk. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ezeket a tojásokat mikor ejthette el a húsvéti nyuszi, de nagyon valószínű, hogy épp pár másodperccel azelőtt, hogy valamelyik gyerek megtalálta őket.

Egy dologra kell csak nagyon figyelni: hogy ne bukjunk le.

Ha nagyobb társasággal kirándulunk így húsvétkor, előfordulhat, hogy van a társaságban olyan gyerek, akinek valamilyen szigorú diétát kell folytatnia. De megoldás erre is van. Néhány sárga műanyag tojásba (ilyen gyakran akad gyerekes háztartásoknál) rejtsünk el olyan finomságot, amit mindenki ehet. Például frissen tartó fóliát tegyünk bele a tojásba, töltsük meg magokkal, mazsolával, dióval, úgy hogy körülbelül 1,5 centiméterrel lógjon túl a csemege a tojás alján.

A fóliát ráhajtogatva már készen is vagyunk, de ha úgy tartja kedvünk néhány verset annyi sorra oszthatunk fel, ahány tojásunk van. A verseket kinyomtatva (ha nincs kéznél nyomtató le is lehet írni kézzel) és szétvagdosva, az egyes verssorokat körbetekerhetjük a becsomagolt csemegénken és úgy tehetjük vissza a tojás aljába.

Ha rácsukjuk a tojás fedelét már készen is állnak a tojásaink, hogy útra keljenek egy-egy meleg kabát zsebében és a megfelelő pillanatban ott teremjenek, ahol örömmel veszi őket észre a család apraja-(nagyja). A szétvágott verssorok újbóli összerendezése már egy következő örömteli feladat lehet.

A tojások közti csibe egy korábbi húsvét egyetlen kis túlélője. Ha tetszik, még akár most is elkészülhet. Leírását anno a Kifli és Levendula blogon találtuk.

Már csak a jó időben kell bíznunk... és hogy a tojáskeresés tulajdonképpen melyik napon legyen? Én azt mondom, akkor és ahogy nekünk éppen abban az évben tetszik.