C.J. Daugherty  A Cimmeria titka (Night school) című könyvét nagyon szívesen ajánlanám elolvasásra. Mert igazán nem rossz könyv. Ajánlom is azoknak, akik nem bánják, ha egy könyv a legizgalmasabb résznél véget ér és a folytatás(ok) – egyelőre négy darab – már nem kerülnek lefordításra.

A könyvvel kapcsolatban eszembe jut a döbbenetem, amikor megpróbáltam egy (amúgy nem túl izgalmas) részt értelmezni.

Tudni kell rólam, hogy néha felületesen olvasok. Ilyenkor azt veszem észre, hogy elvesztettem a fonalat és akkor megpróbálok visszatérni ahhoz a részhez, amikor még tudtam, hogy mit olvasok. Ennél a könyvnél volt egy rész, ahol – hiába olvastam el többször is a szöveget – egyszerűen nem volt világos valami. Idemásolom azt a részletet, nézzétek csak:

 „Néhány percnyi zötykölődés és dülöngélés után – apja megpróbálta kikerülni a mélyebb kátyúkat – egy hatalmas kovácsoltvas kapuhoz értek.

Megálltak. Egyedül a motor zúgása verte fel a csendet.

Hosszú percekig semmi sem történt.

- Dudálni kell vagy meg kell nyomni egy csengőt vagy gombot vagy valamit? – suttogta Allie, amint végigmérte a fenyegetően útjukat álló fekete kerítést, amely olyan magasra nyúlt a fák között, hogy nem is látta a tetejét.

- Nem. - Az apja szintén halkan beszélt. - Biztos van valami zártláncú tévéjük vagy ilyesmi. Tudják, ha valaki megérkezik. A múltkor is mindössze néhány per...

A kapu szárnyai megrázkódtak, majd lassan, fémes zörömböléssel széttárultak előttük. Bent folytatódott az erdő, és a napsugarak dárdái alig-alig tudtak áthatolni a dús lombozaton.

Allie merev tekintettel bámult bele az előttük terpeszkedő félhomályba.

Isten hozott az új iskoládban, Allie. Isten hozott az új életedben.

Miközben a kapuszárnyak lassan szétnyíltak, a szívverését számlálta. Bumm, bumm, bumm... Tizenhárom dobbanás, és már látta is az utat maga előtt. Úgy érezte, olyan hangosan dörömböl a szíve, hogy lopva rápillantott a szüleire, vajon nem hallják-e ők is. Azok látszólag türelmesen várakoztak. Apja ujjaival a kormánykeréken dobolt.

Huszonöt szívdobbanás, és a kapuszárnyak egy nagy remegés kíséretében visszazárultak.

Az apja egyesbe kapcsolt.

Elindultak.

Allie riadtan észlelte, hogy a torka kezd összeszűkülni, ezért minden figyelmét a légzésére összpontosította. Igazán nem akart most egy újabb pánikrohamot. De sehogy sem tudta elűzni a rettegést, érezte, ahogy az egyre jobban elhatalmasodik rajta.

Ne parázz már, Allie! - csitította magát. - Ez csak egy másik suli. Szedd össze magad, koncentrálj!

Működött a dolog. Egyre szabályosabban vette a levegőt.

Az apja ráhajtott egy sima, kavicsos felhajtóra, amely dús lombú fák alagútjában vezette őket előre.”

A kérdés, ami egyre gyötört (na jó, ez így túlzás), mindenesetre a kérdés, amitől nem tudtam aludni éjjel (csak viccelek) ami engem nem hagyott nyugodni szóval a kérdés az volt, hogy MIKOR MENTEK ÁT A KAPUN??

Tudom, tudom, másnak ennél nagyobb problémái vannak, de hát mindenkinek a sajátját kell megoldani.

Valakinek valami ötlet?

Vagy ti értitek?

Eléggé biztos voltam abban, hogy nem én vagyok teljesen gyagya, valami félremehetett a fordításban. Így hát megnéztem, mi volt az eredeti:

„After a few minutes of jostling and bumping as her father swerved to avoid deep holes in the road, they arrived at a tall iron gate. They they stopped. The rumble of the car engine was the only sound.

Nothing happened for a long minute.

"Do you need to beep the horn or push a buzzer or something?" Allie whispered, taking in the forbidding black fence, which extended into the trees as far as she could see.

Before her father could reply, the gates shivered and then, with a clanging metallic sound, swung slowly inward. Inside, the forest continued, and the sun barely filtered through the thick branches.

Allie stared into the shadows ahead.

Welcome to your new school, Allie. Welcome to your new life.

The gates locked into place with a shudder. Feeling her throat closing, Allie focused on breathing. She really didn't want to have another panic attack right now. But she couldn't shake an overwhelming sense of dread.

Her father pulled the car forward onto a smooth gravel drive that rolled through thick trees.”

Feltűnt valami nektek is? Nem tűnik rövidebbnek az angol szöveg egy kicsit? És hol van az, hogy egyesbe kapcsoltak meg elindultak?

Jobban megnézve, a magyar szövegnek elég nagy része nincs benne az angol szövegben. Kipirosoztam, hogy lássátok:

 „Néhány percnyi zötykölődés és dülöngélés után – apja megpróbálta kikerülni a mélyebb kátyúkat – egy hatalmas kovácsoltvas kapuhoz értek.

Megálltak. Egyedül a motor zúgása verte fel a csendet.

Hosszú percekig semmi sem történt. 

- Dudálni kell vagy meg kell nyomni egy csengőt vagy gombot vagy valamit? – suttogta Allie, amint végigmérte a fenyegetően útjukat álló fekete kerítést, amely olyan magasra nyúlt a fák között, hogy nem is látta a tetejét.

- Nem. - Az apja szintén halkan beszélt. - Biztos van valami zártláncú tévéjük vagy ilyesmi. Tudják, ha valaki megérkezik. A múltkor is mindössze néhány per... (Angol szöveg: Mielőtt apja válaszolhatott volna…)

A kapu szárnyai megrázkódtak, majd lassan, fémes zörömböléssel széttárultak előttük. Bent folytatódott az erdő, és a napsugarak dárdái alig-alig tudtak áthatolni a dús lombozaton.

Allie merev tekintettel bámult bele az előttük terpeszkedő félhomályba.

Isten hozott az új iskoládban, Allie. Isten hozott az új életedben.

Miközben a kapuszárnyak lassan szétnyíltak, a szívverését számlálta. Bumm, bumm, bumm… Tizenhárom dobbanás, és már látta is az utat maga előtt. Úgy érezte, olyan hangosan dörömböl a szíve, hogy lopva rápillantott a szüleire, vajon nem hallják-e ők is. Azok látszólag türelmesen várakoztak. Apja ujjaival a kormánykeréken dobolt.

Huszonöt szívdobbanás, és a kapuszárnyak egy nagy remegés kíséretében visszazárultak.

Az apja egyesbe kapcsolt.

Elindultak.

Allie riadtan észlelte, hogy a torka kezd összeszűkülni, ezért minden figyelmét a légzésére összpontosította. Igazán nem akart most egy újabb pánikrohamot. De sehogy sem tudta elűzni a rettegést, érezte, ahogy az egyre jobban elhatalmasodik rajta.

Ne parázz már, Allie! - csitította magát. - Ez csak egy másik suli. Szedd össze magad, koncentrálj!

Működött a dolog. Egyre szabályosabban vette a levegőt.

Az apja ráhajtott egy sima, kavicsos felhajtóra, amely dús lombú fák alagútjában vezette őket előre.”

Leírom még egyszer, hogy teljesen egyértelmű legyen. Csak a kék szöveg van benne az angol részben.

Így rögtön nem kérdés a kérdés – gondolom – amíg Allie merev tekintettel bámult, akkor mehettek át, mert ez után becsukódott a kapu.

De honnan vették a többi részt?

A könyvben Allie gyakran számolgatja a szívverését. Mondjuk ezen mindig csodálkoztam is. De vajon ez a többi esetben sem volt ott a könyvben?

És honnan jött ez a zártláncú tévé? Nagyon titokzatos.  Vagy a könyv egy másik verzióját fordították le?

Egyébként nagyon tetszik az a rész, hogy a „napsugarak dárdái  alig-alig tudtak áthatolni a dús lombozaton”. Az eredeti egyszerűen csak azt mondja, hogy nap alig szűrődött át a vastag ágakon.

Persze ott van még a kerítés kérdése is „amely olyan magasra nyúlt a fák között, hogy nem is látta a tetejét”.

Nekem már eleve gyanús egy ilyen kerítés. Hát milyen magas lehet ez?

Lehet, hogy tévedek, de mintha az eredeti szövegben az lenne, hogy az a fránya kerítés – ameddig csak ellátott - végig húzódott a fák között. Vagy valami ilyesmi. Ez azért hihetőbbnek tűnik, nem?

A Cimmeria titkai számomra egyelőre ezek, azt javaslom mindenkinek, hogy amint tud tanuljon idegen nyelveket és forduljon inkább az eredeti szövegekhez.

Én az biztos, hogy ezt fogom tenni. Elolvasom inkább angolul (legalább az összes részt elolvashatom), köszönöm nem kérek a saját költeményekből, ezek csak (ahogy a fentiek mutatják) álmatlanságot okoznak. Az az egészben az érdekes, hogy én tényleg csak a kapun átjutást nem értettem, egyáltalán nem számítottam arra, hogy mást sem fogok érteni, miután megnézem az eredeti szöveget...

(A könyv adatai: Cartaphilus kiadó 2012, fordította: Havadi Krisztina, a fordítást az eredetivel összevetette a sorozatszerkesztő: Wiesenmayer Teodóra, a magyar könyvben a 22. oldalon, az angol verzióban a 12. oldalon találtam meg a kérdéses részeket.)