Május beköszöntével ideje elgondolkodni, hogy idén merre induljatok nyaralni. Ha még nem döntöttetek, van egy talán nem annyira kézenfekvő tippünk: Lengyelország.

 Homokhegy a Słowiński Nemzeti Parkban Łeba közelében

Persze semmi kifogásunk az ellen, ha te úgy képzeled a nyaralást, hogy minden évben lerobogsz Jesoloba és reggeltől estig a zsúfolt, hangos strandon fekszel a nyugágyadban, próbálva elhajtani a 10 percenként megjelenő árusokat. Nincs ezzel semmi gond, mi is kipróbáltuk már. Viszont vannak olyanok is, akik jobban szeretnek várost nézni, túrázgatni és nem mindig ugyanazokon a helyeken - nekik szántuk ezt a kis gondolatébresztő bejegyzést.

Lássunk tehát néhány érvet és ellenérvet a lengyel nyaralással kapcsolatban - első érvünk MELLETTE az ÁR. Lengyelországban nem kell ugyanazért az itthon is kapható üdítőitalért kétszer-háromszor annyit fizetned. Itt ha betérsz például egy Lidlbe, nagyon hasonló termékeket fogsz találni mint itthon (elég sok minden konkrétan ugyanaz) és bizony ugyanazon az áron - sőt egyes termékeket olcsóbban - tudod ezeket megvásárolni. De sok más - itthon kevésbé ismert - boltláncnál is vásárolhatunk, nem fogunk csalódni (Żabka, Piotr i Paweł...).

Ha nyaralás alatt - végre kicsit kiszabadulva a napi robotból - a család egyes tagjai szívesen vásárolgatnak (ruhákat, cipőket...) itt nem kell különösebben aggódni, hogy egy vagyonba fog kerülni. A plázákban megtalálhatók ugyanazok a ruházati láncok, amik itthon is. A különbséget legfeljebb abban lehet látni, hogy a plázák folyosóin szemet gyönyörködtető málna tortákat árulnak.

Ugyanígy az éttermeknél sem kell ötször meggondolni, hogy be merjetek-e ülni valahova.

Újabb érvünk MELLETTE a hasonló ízvilág. Valószínű, hogy nem fogsz csalódni a rendelt ételben sem, mivel hasonló alapanyagokat használnak mint mi, viszont ezekből sok olyan finomságot készítenek, amivel itthon nem találkozunk, ezért különleges élményt adnak. Megemlítendő például a ŻUREK (zsurek - savanyú leves kolbásszal), a FORSZMAK (forsmak - kovászos leves) vagy a FLAKI (pacal leves) - mindegyik isteni finom (persze ahány helyen esszük mindegyik mindenhol kicsit más, de az ízre nem lehet panasz).

És itt rögtön eszünkbe jutnak a különböző pirogok, a fokhagymás kenyerek és nem lehet nem említeni a gofrit - Lengyelország nyáron tele van gofrit és fagylaltot árusító helyekkel (de vigyázat, érdemes a gofrit csak tejszínhabbal és friss gyümölccsel (ez általában málna vagy áfonya) kérni, mert az öntetek nagyon édesek).

De Lengyelországban sem csak lengyel éttermek vannak - ott is találni jó pizzát (mint ahogy Magyarországon is, például Debrecenben). Mondjuk a poszt nem arról szól, hogy miért jobb Lengyelország mint Olaszország (ahol mondjuk csak Margherita pizzára futja), mindkét országnak vannak értékei, most inkább arról írnánk, hogy miért induljunk neki Lengyelországnak (ha még eddig nem tettük volna).

Rögtön ide kívánkozik egy fontos adalék - augusztusban Lengyelországban terem az ÁFONYA, az utak mellett nagy befőttes üvegekben árulják a nénikék, de az egyébként itthon is általában (kis kiszerelésben, drágán) kapható ropogós, cseresznyére emlékeztető ízű (viszont mag nélküli) fekete/kék/fürtös(?) áfonyát (Borówka amerykańska) ott félkilós kiszerelésben árulják műanyag vödrökben megfizethető áron - hát mi ez ha nem egy igazán hathatós érv a lengyel nyaralás mellett?

Nem is beszélve Lengyelország pénzneméről - a gyerekeknek hosszan tartó mulatság mire megtanulják a zlotyi nevét (először nem is hiszik el, hogy nem viccelünk, tényleg ez a pénzük neve).

Lehet valakinek az is fontos, hogy sokkal több helyen (sajnos ez a magyar viszonyokat tekintve így nem mond sokat, inkább úgy fogalmaznék, hogy sok helyen) oldották meg az akadálymentesítést. Valamint szinte mindenhol beszélnek angolul vagy németül és rengeteg segítőkész emberrel találkozhatunk.

Az éttermekben a gluténmentes ételekkel kapcsolatban általában tudtak segíteni. Cukormentes (édesítőszeres, fruktózzal édesített) édességeket, fagylaltot egyáltalán nem láttunk - kivéve az itthon is kapható "zero" italokat illetve a "dobra kaloria" szeleteket.

Nekünk úgy tűnt, hogy a gyorséttermi ételek kifejezetten olcsóbbak mint itthon, ráadásul jól szervezett a rendelés is - vagy automatánál rendeltünk és fizettünk kártyával vagy az éttermi dolgozónál megrendelt és kifizetett ételhez kaptunk sorszámot, így nem kellett azon bosszankodni, hogy rossz sorba álltunk be, mert az előttünk álló megveszi a fél étlapot, miközben mi csak egy nyamvadt hamburgert szeretnénk vásárolni.

Fontos lehet még, ha turistáskodásra adjuk a fejünket, hogy VANNAK kulturált nyilvános WC-k a városokban és az autóutak mentén. Ezek között vannak fizetősök is, emlékeink szerint 2 zlotyiért (kb. 150 Ft) tudtuk elvégezni a dolgunk (erről persze rögtön eszünkbe jutott a velencei mosdóhasználat (4 főre) 2000 Ft-os díja. A szolgáltatásban nem vettünk észre ekkora különbséget...

Kérdés lehet még a parkolás - még Gdansk óvárosának szélén is tudtunk 3-400 Ft/óra áron parkolni, így nem mindig volt érdemes villamosozni... pedig a villamosok gyakran járnak és könnyen meg tudtuk oldani a jegyvásárlást is.

Van tengerpart is finom fehér homokkal, sirályokkal (sokan nem tudják egyébként, hogy Magyarországon a tengerszint a Balti tenger szintjétől számítódik, így ezt a szintet közvetlen közelről is megtekinthetjük).

 Balti tenger a Słowiński Nemzeti Parkban Łeba közelében

Igaz pálmafák nincsenek és a nagy meleg sem jellemző - ezt ki-ki tetszése szerint sorolja be érvnek vagy ellenérvnek. Mi az időjárást a MELLETTE szóló kosárba tettük, augusztusban végig nagyon kellemes kiránduló időnk volt (de azt azért nem tudjuk biztosan garantálni, hogy mindig így van).

Ha már eljutottunk egészen északra, kihagyhatatlan látnivaló Gdansk óvárosa, ami vitathatatlanul gyönyörű, összenőtt, keskeny, színes házaival

és a tőle még kétórányi autóútra fekvő Słowiński Nemzeti Park, ahol a vándorló homokdűnék szép lassan betemetik a tengerpart és a tó között elterülő erdőt.

Másnak lehet kopár - nekem gyönyörű

Csak a fák teteje látszik ki...

Ezen az információs táblán elég jól kivehető a nemzeti park térképe. Akár sétálva akár elektromos kis buszokkal juthatunk el a homokdűnékhez (a kocsikat a fizetős parkolóban kell hagyni). Visszafelé is választhatunk, hogy busszal, gyalog az erdőben vagy gyalog a tengerparton indulunk-e el. A tengerparton a homok, az erdőben a szúnyogok nehezítik utunkat, de mindkét útvonal kellemes (bár más miatt szép) látványt nyújt.

Érdemes lehet még ellátogatni - akár a Gdanskból induló hajók egyikével, akár autóval - a közeli Hel félszigetre, ami egy nagyon érdekes képződmény, hiszen a szélessége sok helyen nem éri el a 200 métert (angol nyelvű útikönyvek előszeretettel emlegetik, hogy angolul milyen furcsa ide szóló jegyet vásárolni). Azért mi még ajánljuk: go to Hel!

Az itt megtekinthető fókabemutatót a nagy tömeg miatt viszont nem javasoljuk (többet és érdekesebbet láthatunk akár Budapesten vagy Nyíregyházán is), de azért érdemes megemlíteni, hogy az ottani fókaházban a beteg vagy sérült fókákat gyógyulásuk után visszaszoktatják a szabad élethez, tehát nem állatkertről van szó, csak az unalom elkerülése érdekében dobálják a fókáknak a karikákat.

A Hel félsziget északi részéről a nyílt tengert csodálhatjuk meg.

A vitorlázás és az édesvízi fürdés szerelmeseinek ajánlanánk a Mazuri tóvidéket.

Ezen a környéken több mint 3000 kisebb-nagyobb tó található. És nem, nem állítjuk, hogy sokkal szebb lenne mint a Balaton (viszont egyértelműen jóval messzebb van) de azt talán igen, hogy sokkal több szórakozási lehetőséget biztosítanak számunkra és hogy a 3000 az több mint 1. A nagyobb tavakon a kijelölt (ingyenes) strandoknál egyértelműen elkerített részen fürödhetnek a kicsik, az úszni tudóknak is határozottan kijelölt részen van lehetőségük fürdőzni - így a fürdőzők és a hajózók nem zavarják egymást. Giżycko strandján képzett életmentők figyelnek ránk, rengeteg sportpálya, mindenféle (kisebbek és nagyobbak számára szórakozást nyújtó) bérlési lehetőség áll rendelkezésre (nem horror áron). Ha nincs vitorlásunk, a napi többszöri (pár órás, naplemente nézős, egész napos) hajójáratra jegyet váltva csodálhatjuk meg a tavak szépségét. A két nagy tavat összekötő csatornán a Giżycko központjában lévő kézzel hajtott(!) több tonnás forgó hidat naponta többször több órára megnyitják, ilyenkor az autós forgalmat lezárják, viszont a csatornán csak úgy sorjáznak a vitorlások és nagyobb hajók.

A híd a hajók számára nyitott állapotban 

Valószínűnek tartom, hogy nem véletlen az sem, hogy a II. világháborúban a német vezérkar is ezen a vidéken rendezkedett be és innen irányították a csapataik mozgását (szerintem biztos, hogy lejártak a tavakhoz a piszkok).

Bár az úgynevezett farkasvermet (Wolfsschanze) a háború vége felé felrobbantották, különleges látnivaló még ma is az erdő mélyén megbúvó óriási bunkerek maradványainak sora (és az ember valahogy hirtelen úgy érzi, hogy megcsapja őt a történelem szele), akkor is ha csak kívülről lehet őket megnézni (a szúnyogriasztó spray itt is kellhet).

 Hitler bunkere

Ha nem szeretnénk túl sokat utazni, még nem kell feladnunk a lengyel utazást, hiszen Krakkó és Zakopane (Lengyel-Tátra) nincs elérhetetlen távolságra tőlünk.

Krakkó gyönyörű belvárosának utcái a szintén szépen felújított Székesfehérvár Fő utcájára emlékeztetnek.

A várból a folyó látképe vagy egy Visztula parti séta azonban nem annyira látványos, mint ahogy mi - esetleg - Budapesten megszoktuk. A belváros gyalogosan is bejárható (bár sok-sok ezer lépéssel), de a tömegközlekedés mellett akár igénybe vehetjük a sok elektromos kisbusz vagy lovas hintó vezetőinek szolgálatait is.

Vagy akár segway-re, bringára is pattanhatunk.

Az ottani BUBI - ezt nem próbáltuk ki

Zakopane-ról mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nagyon zsúfolt és főleg hosszú hétvégék alkalmával rengeteg magyar szót hallhatunk ott. Ezt mi mindenképpen ELLENÉRVNEK tekintenénk és mivel  Zakopane nevét a keresőbe beírva rögtön ráakadhattok egy magyar nyelvű információs oldalra, erről a helyről nem is írnánk többet.

Viszont megemlítenénk a Dunajec folyón történő tutajozást. A lengyelek nem tudom mennyit törhették a fejüket azon, hogy mit kezdjenek egy olyan folyóval, ami széles ugyan, viszont (egyes részeitől eltekintve) rettentő sekély. De szerencsére megtalálták a megoldást a turisták tutajoztatásával. 

Tulajdonképpen be kell látnunk, hogy nagyon kicsi az esély arra, hogy bármi szép helyen ne legyen még ott rajtunk kívül vagy ezer ember. Esetleg ha a meteorológusok igazán pocsék időt jeleztek, akkor talán sikerülhet (mondjuk ez csak abban az esetben jó számunkra, ha a meteorológusok tévedtek).

Szóval a lényeg az, hogy a dunajeci tutajoztatásban van egy kicsi gyárjelleg, ahogy összerakják a tutajokat, ahogy beültetik az embereket, ahogy lefotóznak, ahogy a tutajozás végén eladják nekünk a fotókat, ahogy kisbuszokkal minket, teherautókon pedig a tutajokat visszaszállítják a kiindulási helyhez. Viszont teljesen flottul megy.

A tutajosok egyébként vicces történetekkel, legendákkal szórakoztatják a turistákat és ha nem találnak lengyelül tudót a tutajon, akkor is megoldják, hogy ne legyen túl unalmas az a 2,5 óra a tűző napon (érdemes erre készülni kendővel, itallal, ilyesmivel). 

És ki ne szeretne spanyolokkal egy tutajon Despacitót énekelni a Dunajecen tutajozva? Az érzés - könnyen belátható - megfizethetetlen.

Természetesen egy percig nem állítjuk, hogy a lengyel nyaralás annyira olcsó lenne - viszont a szállás és az enni-inni való ára hasonló vagy olcsóbb mint itthon. Az utazás ára dobhatja meg a nyaralás költségeit és sajnos, itt jönnek az ellenérvek.

Lengyelország hatalmas ország. Szerintem a látnivalói is monumentálisabbak mint az itthoniak, de ezen persze lehet vitatkozni. Ami igazából gondot okoz mégsem a távolság, hanem az autópályák hiánya. 

Viszont rengeteg helyen építkeznek, utat építenek, óriási völgyeken átívelő hegyi hidak épülnek, úgyhogy könnyen lehetséges, hogy ez a probléma megszűnik a közeljövőben (de addig is számítani kell elterelésekre sajnos).

A helységekben MINDENHOL volt traffipax, így nagyon száguldozni sem érdemes...

De ha fel vagyunk készülve az utazás hosszára lelkileg, akkor talán könnyebben túl tudunk lépni rajta, hiszen egyébként annyi szép élménnyel gazdagíthat minket ez a szép ország.

Egy posztban nyilván nem lehet minden látnivalót és érdekességet felsorolni, úgyhogy a teljesség igénye nélkül, de nagy örömmel osztunk meg még néhány szép helyet vagy lehetőséget: 

• ha még egyszer születnénk, biztos megnéznénk az ország nyugati szélén a görbe erdőt
• kipróbálnánk a füvön hajózást az elblagi csatornán
• lovagvárak iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan Malbork vára
• a kis ékszerdoboz Torun
• a varsóiak kedvelt kiránduló helye, Kazimierz Dolny (kiejtése kb.: kazimjerzs dolnyi) egy összegyúrt Visegrád és Szentendre keverék
• kedves kis egyetemváros Lublin, melynek színei megegyeznek a magyar zászló színeivel, így furcsán ismerős színű buszok járnak arrafelé
• Krakkó mellett egyedülálló látnivaló a wieliczkai sóbánya (kiejtése kb: vjelicska) de csak ha nem vagy klausztrofóbiás.

Reméljük sikerült egy kis kedvet csinálni Lengyelországhoz - a poszt NEM fizetett hirdetés (sőt egyáltalán NEM hirdetés), a saját 2017-es tapasztalatainkat tükrözi. 

A fotók készítői és tulajdonosai: zoémi & NemTom.

Hozzászólni, kérdezni a blog facebook oldalán lehet.