Jelenleg a sorozat 5. évada megy az HBO-n, mégsem találtam róla túl sok mindent magyarul az interneten. Szintén feltűnt, hogy nekem ez az első olyan alkotás, amiről csak pozitív hozzászólásokat olvastam az IMDb "user reviews" rovatában. 

Egy dolgot kritizáltak csak: a címét. Ezzel én sem vitatkoznék.

A sorozat történetének alapja, hogy egy angol író házaspár Beverly és Sean Lincoln (Tamsin Greig és Stephen Mangan), akinek már 4 éve sikeresen fut egy sorozata Angliában, amivel díjakat is nyertek, meghívást kap arra, hogy ugyanezt a sorozatot leforgassa Los Angelesben egy TV társaság számára. Persze - miután elvállalják és megérkeznek Amerikába - apránként kiderül, hogy azért ugyanazt ugyanúgy mégsem lehet megcsinálni. Az eredeti sorozat főszereplője egy idős művelt úriember (egy bentlakásos iskola vezetője), aki szerelmes az iskola leszbikus könyvtárosnőjébe. Ők pedig megkapják főszereplőnek a Jóbarátok Joey-ját, azaz Matt LeBlanc-ot, aki (egy valószínűleg erősen eltúlzott, fiktív) önmagát játssza a Sikersorozatban. Ezáltal a néző úgy érzi, mintha a sorozatot nézve beleláthatna egy igazi hollywoodi sztár életébe.

Emellett - bár eddig sem voltunk teljesen naivak -  láthatjuk, hogy hogyan is működik a hollywoodi gépezet, mennyire hajszálon múlik az, hogy mi lesz siker vagy hogy melyik sorozatot kaszálják el. Mivel szinte mindig ismert emberekről és ismert filmekről, sorozatokról beszélnek a szereplők, úgy érezhetjük, hogy a díszletek mögé látunk (például akkor is, amikor Matt szerepel a Jay Leno showban). Nem új számunkra, mégis érdekes figyelni a bájolgást, hízelgést és a kapcsolati hálókat, ami mindent mozgat. Megtudhatjuk, hogy semmi sincs ingyen...

Minden szereplő nagyon jól játssza a szerepét, az angol házaspár tekintetében nekem többször figyelmeztetnem kellett magam, hogy ők a valóságban nem egy házaspár (és nem írók), annyira hihetőek voltak. De az amerikaiakra sem lehet panaszunk. Közülük csak Carol Rance (Kathleen Rose Perkins) karakteréről tudunk meg egyre többet az idők során (persze ami kiderül róla, azt akár ki is találhattuk volna, ilyen tekintetben elég egysíkúak az amerikai szereplők). Meg kell még dicsérnünk Myra Licht karakterét, akit egy skót színésznő játszik (Daisy Haggard), aki nagyszerűen játssza a humortalan "head of comedy"-t (magyarul vezető producernek mutatják be, itt szerintem elsikkadt egy poén).

Matt LeBlanc parádésan játssza önmagát, szerepe szerint hol jobban, hol kevésbé szerethető. A Jóbarátokbeli korábbi sikere (és jelenlegi helyzete) jó humorforrásnak bizonyul. Egyébként a Jóbarátok rajongói nem csak ővele találkozhatnak a képernyőn, több másik szereplő is feltűnik a Sikersorozatban is. 

Sokan írták a fent említett oldalon, hogy többször felnevettek a sorozat nézése közben, ez velem is így volt, pedig nincs alákevert nevetés (ami segíthetne a hangulatkeltésben) - ez nyilván nem hátrány egy vígjáték esetében. De nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy bár sokszor igazán intellektuális a sorozat humora, jócskán találunk benne más természetű poénokat is (péniszméret, vak feleséggel való poénkodás stb.).

Hagy térjek ki Matt LeBlanc nevére, mivel én (aki a jégkrémet kartdor-nak hívom és nem kamambertet, hanem kamambert rendelek az étteremben) nem értem, hogy miért ne fogadhatnánk el, hogy ő jobban tudja, hogy hogy ejti ki a nevét, mint mi. Angolul minden szereplő és ő maga is "löblank"-nak ejti a nevét, a magyar változatban persze - ki tudja miért - következetesen "löblan"-nak ejtik. Végül is, ha (ez a kis buta) színész azt sem tudja, hogy mi a helyes kiejtés, majd mi megmutatjuk? 

Angolul tudóknak mindenképpen javaslom a sorozatot angolul nézni, nagyon sok poén alapul a kiejtés és a szóhasználat különbözőségén (nagyon vicces például, hogy reagál Matt a "You shagged my wife?" kérdésre). Ezeket persze megpróbálták magyarul visszaadni, több-kevesebb sikerrel. Én a magam részéről amúgy is sajnálom a színészeket, akiktől tulajdonképpen elveszik a hangjukat a szinkronizálás során, pedig egyértelműen hozzátartozik a karakterhez a hang és az, ahogy beszél. 

El kell ismerni, hogy nem lehetett könnyű visszaadni Myra Licht odakrákogott szavait sem (nem lett rossz, de angolul azért viccesebb). Az egész szinkronra ezt tudnám mondani. Számomra az egyik legviccesebb jelenet az első évad évadzárójában, amikor Matt rávilágít, hogy mennyire másképp vitatkoznak az angolok és az amerikaiak (és ez is viccesebb angolul).

Apró baki ez első évadból, amit nem értek, hogy maradhatott így:

Merc Lapidus (John Pankow) éppen Carolhoz beszél John Stamosról:

- Fucking cocksucker.

- He's your son's godfather.

ez eddig világos is lenne, de kérdem én, hogy hogy lehetett ez a magyar szöveg:

- Az a szemét kis köcsög!

- Ő a fiad nagyapja!

A szótagszámra szoktak hivatkozni, de a keresztapát talán mégsem kellene nagyapának fordítani (nem csak azért mert nem azt mondták, hanem mert a (fiad) nagyap(j)a teljesen nonszensz ebben a vonatkozásban).

Szóval én azt mondom, hogy érdemes belekezdeni ebbe a sorozatba és megnézni pár részt. Ez a 30 perces epizódok miatt nem lesz nehéz és nagyon gyorsan megnézhetők az évadok is. Aztán várhatjuk, hogy mikor adják a premier részeket az HBO-n, azaz az újabb EPIZÓDOKAT.